most ébredtem fel... még az szomjuság sem zavar , amit általában ilyenkor érez az ember.
furcsa, de jó kedvem van.
most tényleg a lehető legtisztább fejjel tudok gondolkozni, és talán sikerül leírnom azt , amihez tegnap nem igen volt erőm.

*elmegy teát főzni*

Anyámnak sokszor jutnak eszébe, olyan dolgok mint , amikor a hugom játszott. Majd rám néz és az is eszébe jut , hogy én nem. Nem éreztem magam elég jónak, ahhoz, hogy a saját hugommal játszak. Csak figyeltem őt. Emlékszem azt kivántám bár olyan lennék, mint ő.
Az óvodában sem volt másképp. Mindig egyedül voltam. Nem voltak barátiam. Akkor még voltam olyan hiú , hogy kedves voltam másokkal. Ők ezt nem vették. Az egyetlen reményem, hogy valaki hozzám szóljon az a szünetek voltak , vagy amikor az udvaron játszottunk. Olyankor a hugom is kint volt. Tudtam , hogy felesleges vagyok neki. Gyakran sírtam reggelenként. Nem akartam emberek közé menni.
Örültem,amikor apám azt mondta beíratott az iskolába. Azt reméltem vége és én is "normális" lehetek. Volt egy -két ember, akikkel jól kijöttem, de barátaim továbbra sem voltak.
Végül a gimi. Az első pár évben sok hülyeséget csináltam. Megvágtam magam nem egyszer. Sokszor sírtam. Néha csak ok nélkül voltak düh kitöréseim.
9.ben megbuktam évvégén. akkor tudtatosult bennem én soha nem leszek olyan mint mások.Talán kevesebb vagyok, mint bárki más. Dühített minden. Mindenki olyan távol került tőlem, és ezek az állapotok nem változtak. Nem vagyok túl azon a törésen.
Értelmetlenné vált minden. Nem látom értelmét a Jayjel való kapcsolatomnak , mint annak sem , hogy tanuljak és felvételizek. Esélytelennek látom magam. Ha hívő lennék talán éltetne az , hogy Istennek mindenkivel van valami dolga, még talán velem is ...de nem hiszem.
felesleges vagyok és ezen nem tudok változtatni. Tanulhatok , dolgozhatok, támogathatom a szüleim, mégsem leszek az, aki mindig is akartam. Látom , ahogy minden barátom , ismerősöm sikerek ér el az életében, apránként váltja valóra az álmait. Viszont én csak vagyok. Nem érdekel ki mit fog rólam gondolni. Egyedül az érdekel , hogy ha vége a giminek , már nem lesznek barátiam. Elmennek. Messzire. Megint egyedül. Bele fogok fásulni az életembe. És majd a sírva fogok meghalni, hogy milyen egy szar alak vagyok.
Sokszor voltam ideges Annára. Sokszor érzetem úgy , hogy nem szeret. Olyankor tényleg azt kivántam , hogy a gimi után máshova menjünk tanulni. De amikor elmondta , hogy ha minden kötél szakad Sopronba megy,rá kellet jönnöm , hogy akkor soha többe nem fogom látni. Ő is csak egy arc lesz az emlékezetemben.
Szeretek Bálinttal beszélgetni. Gyakran mond ki olyan dolgokat , amiket én csak azért nem , mert nincs meg rá a szókincsem , tudásom. Tegnap is  így volt. Kihozta belőlem , hogy miylen is vagyok. Rá vezett arra, hogy mennyire nem érdekel már a társadalom és az hogy illek bele vagy sem. Mert tényleg  nem érdekel. Engem sehol sem fogadnak el igazán.
A bőröm miatt kurva nagy eséllyel indulok a "skinheadek szét rúgják a seggem" versenyszámban.
A saját fajtám megvet és kerül. ez miatt utálom is. csak kihasználom az ezzel járó dolgokat és segítségeket. Számító dög lettem ebből a szemszögből.
Bármit amit teszek nem elfogadható. Teljesen az ellenkezőjét teszem annak , mint amit elvárnak tőlem. és mindezt a legnagyobb örömmel. :]
Sokszor bámulnak meg. De nem látnak belőlem semmit. Csak egy a sok önmegvalósítos seggfej közül ,nem? meghát ..ugyis divat lázadni. jha meg emo is vagyok (acélbetétesben, színes műrasztával, miközben a deathmetal, dir en grey vagy Angerfist üvölt a füllesemből) Dx... 
Antiszociális vagyok. Nem szeretek másoknál tölteni időt. Nem tudom mit gondolnak rólam és azt sem hogy védekezek vagy támadjak.

egyenlőre ennyi .. késő van , megint álmos lettem. Megyek aludni. holnap folytatom